Tata 1727-ben került az Esterházy család birtokába, gróf Esterházy József országbíró ekkor vásárolta meg a tata–gesztesi uradalmat. A birtok berendezése az elmocsarasodott vidék lecsapolásával és telepes jobbágyok betelepítésével kezdődött, a kastély csak később épült fel. Először a Rákóczi szabadságharc idején romossá vált, egykori királyi vár helyén álmodta meg Esterházy Miklós gróf a kastélyt, amelynek tervezője a tatai építész, Fellner Jakab volt. A gróf korai halála miatt azonban nem valósult meg az elképzelés, de az építőmestert éppen ez a terv híressé tette. Fellner megbízásai ezután szaporodtak, pozíciója megerősödött, az uradalmi építési iroda élére került és a tatai gróf testvérének, Esterházy Károly püspöknek a pápai családi, valamint az egri püspökségi építkezésein is foglalkoztatták.

Végül, az 1760-as évek második felében a vár szomszédságában épült fel a kastély Fellner Jakab már szerényebb tervei alapján. Az építtető Esterházy Ferenc volt, aki apjához hasonlóan szintén diplomataként tevékenykedett. A gróf az építkezés befejezése után rövidesen vendégül láthatta az uralkodót, aki nem egyszerűen csak látogatóba érkezett ide. 1809-ben ugyanis Napóleon Wagramnál győzelmet aratott, Ferenc császár és udvara pedig menekülni kényszerült. A császár a tatai kastélyban töltötte a békekötés előtti hónapokat és 1809. október 14-én itt írta alá a schönbrunni békeszerződést.

A magas rangú vendégek az ún. „kiskastélyban” szálltak meg. A család lakhelye az emeletes főépület volt. Az aranyozott és festett faburkolattal ellátott díszebédlőt és a nagy szalonokat a főlépcsőtől keletre, a magánlakosztályokat nyugatra helyezték el. A kastély földszintjének déli részén volt a grófi lakosztály, az emeleten pedig a grófnéi lakosztály kapott helyet. A 20. század elején alakították ki a hollandi csempés és a márvány fürdőszobákat, amelyek ma is eredeti pompájukban láthatók.

A kastély igazi virágkora 1867-ben kezdődött, amikor Tata a Monarchia társasági életének központjává vált. Esterházy Miklós József gróf népszerű társasági ember, nagy lovas és a királyi falkavadászatok vezetője volt. Korábban is vendégül látta tatai kastélyában az uralkodót, így került sor arra, hogy I. Ferenc József császár és király egy diplomáciai célú, nagyszabású, II. Vilmos német császárral közös hadgyakorlat helyszínének választotta „Count Nicky” tatai birtokát, szálláshelyként pedig a kastélyt vették igénybe 1897. szeptember 12-15. között.

A LOVASSPORT VÁROSA

Tata a Monarchia egyik fő lovas központja lett, lóversenypályák épültek, derbiket rendeztek és itt állították fel azt a tréningtelepet, ahol a főúri istállók lovait zsokékból kiöregedett angol trénerek készítették fel a versenyekre. A várost a „magyar Newmarket”-ként emlegették az angol mintára szervezett lovassport központja után. Esterházy Miklós József gróf maga is kiváló lovas, számos verseny győztese volt, a Lovas Egylet tagja, a bécsi Jockey Club megalapítója, a nagy falkavadászatok házigazdája. A nemesi család saját ménessel is büszkélkedhetett. Esterházy Ferenc lipicai ménjeit láthatták a Ben Hur korai, némafilm változatának kocsiverseny-jelenetében.

A MŰVÉSZET SZENTÉLYE

A művészet szentélye, a kastélyszínház Tatán csak jóval később, 1889-ben, Esterházy Miklós József idejében épül fel. Miklós gróf gondoskodni kívánt a derbikre érkező vendégek esti szórakoztatásáról, s ennek érdekében a Fellner és Helmer céggel kastélya mellé egy kis ékszerdoboznak beillő, neorokokó színházat építtetett. A színház zeneigazgatója Raimann Rezső zongoraművész volt, aki történelmi operákat komponált a gróf kérésére. A csodagyereknek számító Raimann Szinán pasa című vígoperáját, miután Gustav Mahler Tatán megtekintette a darabot, az Operaházban is műsorra tűzték. Egy alkalommal a gróf egy Bécsben látott, színházi nézőteret ábrázoló kép hatására elhatározta, hogy saját színházát is megfesteti a bécsi mesterrel: így került a fiatal Gustav Klimt Tatára, ahol 1893-ban el is készítette a tatai Schlosstheater nézőterét ábrázoló festményt. A kép eredetije ugyan elveszett, de a történet maga is tanulságos és fényt vet arra a szerepre, amit a tatai gróf kastélya és városa töltött be egykor a Monarchián belül. A színházat a következő tulajdonos, Esterházy Ferenc özvegye, Lobkovitz Anna Berta 1913-ban elbontatta, a legenda szerint ugyanis féltette a fiát a bohém világtól. Esterházy Ferenc gróf azonban mégis a művészetet választotta hivatásul: zeneszerzést tanult New Yorkban, operát szerzett és szabadtéri színházat alakított Tatán az 1930-as években.

KIRÁLYOK ÉS KATONÁK A KASTÉLYBAN

Az Esterházy család tatai kastélya jelentős történelmi események helyszíne is volt. Az épület históriájához jelentős diplomáciatörténeti esemény is fűződik: 1809-ben I. Ferenc osztrák császár és magyar király és felesége, Mária Ludovika királyné három hónapig a kastélyban lakott a vesztes napóleoni csatákat követően. Ebben az évben írták alá a schönbrunni békeszerződést a kastély északi toronyszobájában. A békekötés tiszteletére az Esterházy család emlékszobát rendezett be.

Csaknem kilenc évtizeddel később, 1897-ben az Osztrák-Magyar Monarchia és a Német Császárság „Császármanőver” hadgyakorlatának idején Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint II. Vilmos német császár szállt meg a kastélyban. Vilmos császár a kastély keleti, Ferenc József a nyugati szárnyat használta. Vilmos császár számára berendezett hálószoba a Császárszalon elnevezést őrzi.

1921 októberében, második visszatérési kísérletének kudarca után az Esterházy-kastélyban tartóztatták le IV. Károly királyt, Zita királynét és a kíséretükben lévő Andrássy Gyula grófot.